CD kritika

A The Great Old Onesnak már a legkorábbi időktől megvolt az egyértelmű identitása, és a kezdettől kiforrott volt minden stílusjegyük, a lemezek közötti különbségeket az ezek közötti arányok adták, meg a dalok ihletettsége közötti apró különbségek. A Bordeaux-ban székelő francia csapat Lovecraft műveinek igazi mániákusa, ugyanis ez az ötödik nagylemezük, és mindegyik lovecraftiánus szövegekkel rendelkezik. Még a zenekar neve is innen ered, ugyanis a Nagy Öreg Istenek éppen ebből a fantasy-univerzumból származnak (ezen istenek közé tartozik a számtalan metálbanda által megénekelt Cthulhu is, számtalan helyesírásával).

A post-zenék kedvelői számára már önmagában az a tény figyelemfelkeltő lehet, ha egy zenekar neve a berlini, Robin Staps (The Ocean) által vezetett Pelagic Records kapcsán bukkan fel (külön öröm, hogy hazai büszkeségünk, a Törzs idei Menedék lemeze szintén ennél a patinás kiadónál jöhetett ki). A veterán svájci Zatokrev is ide érkezett meg a ...Bring Mirrors To The Surface-szel, amely albumra a banda és tábora egyaránt régóta várt. A már az előd Silk Spiders Underwater... megjelenésének környékén tervbe vett folytatás elkészítése egy komplett évtizedet vett igénybe, és a Minskkel közös splittől (Bigod) eltekintve bizony nem nagyon hallottunk a Zatokrev felől az elmúlt években, ami a kézzelfogható megjelenéseket illeti. Pedig már a nagyszerű The Bat, The Wheel And A Long Road To Nowhere (mekkora cím!) idejében sem volt ez egy kezdő társulat, mostanra pedig bő két évtizedes múlttal büszkélkedhetnek.

Nem nevezném váltásnak a dán Baest új lemezét, de az tuti, hogy bizonyos tekintetben kissé eltér az eddigi munkáiktól. Ugyanakkor sikerült úgy újat, mást mutatniuk a Colossal dalaiban, hogy közben abszolút megmaradtak a rájuk jellemző elemek is, viszont a végeredmény egyedibb, különlegesebb lett. Garantáltan nem fog mindenkinek tetszeni ez a kis iránykorrekció, de az biztos, hogy az új album átkozottul szórakoztatóra sikeredett.