„Rádkerestem a Google-ben, és találtam egy képet / egy fickót láttam a fenekednél, a szád előtt még négyet..." – ezekkel a veretes sorokkal kezdődik a szegedi Bad Taste ha jól számolom, negyedik demójának Anyád meg fog ölni! című slágere, én pedig abban a pillanatban elkezdem a röhögést, és nem is hagyom abba a szűk tizenkét percnyi játékidő végéig. A négyes azt a fajta suttyó punk rockot műveli, amitől a jóérzésű embereket rendre kiveri a víz, engem viszont rettentő módon el tudnak szórakoztatni - ahogy a hitvallásuk is mondja: „Rock n' Roll. Egyszerű, mint a bot, és üt... mint a bot." Ebben minden benne van, és ennél többet nem kell, de nem is lehet várni egy olyan társaságtól, amelyik mindig is híres volt az iszonytató dalcímekről, és most is olyanokkal támad, mint Péniszdal és Rituális análszex.

„Egyre többet mondom, hogy az Isten szerelmére / ne adj több hangerőt erre a hülye zenére!" Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy szép számmal kapunk leveleket feltörekvő hazai (és nem is csak hazai) csapatoktól, akik azt szeretnék elérni, hogy szóljunk néhány – lehetőség szerint – jó szót legújabb produktumukról. Az, hogy ezt demónak, EP-nek, vagy kicsit nagyzolva albumnak nevezik-e, éppúgy változik, mint az, hogy éppen mp3-akat, esetleg fizikai valójában is kézbe fogható lemezt küldenek-e, vagy legrosszabb esetben hozzánk vágnak egy YouTube-linket. Aztán az is eltérő képet mutat, hogy az adott kompánia mindenkit megtisztel-e a véleményezésre megküldött anyaggal, vagy éppen random jelleggel kicsippenti-e valamelyikünket a csapattagok közül.

Mindig meglepődöm, hogy ezen a miniatűr zenei piacon, amit Magyarországnak nevezünk, még mindig képesek totálisan a semmiből, egyik pillanatról a másikra felbukkanni ígéretes zenekarok. Mint például legutóbb az Uzipov nevű formáció, amely állítólag egy magyar-horvát barátságnak köszönheti a létrejöttét. Utóbbi amúgy 2006 környékére datálódik, és azóta kisebb-nagyobb kihagyások mellett viszonylag folyamatosan működnek, és a szó, mi szó, nem éppen nyaktörő tempót jelzi, hogy ez a három számos EP az első kézzel fogható produktumuk. Egy EP, ami egy olyan nagylemez felvezetőjének is tekinthető, amin jelenleg is dolgozik a csapat Schram Dávid produceri vezényletével – aztán hogy pontosan mikor is fog megjelenni, egyelőre tudja a fene. Valójában ez tehát itten egy pillanatnyi helyzetjelentés, figyelemfelkeltő jelleggel, és annak maximálisan alkalmas is.

Y.O.C. szeret minket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy évek óta ellát aktuális felvételeivel, ráadásul a bőségszarut kiengedve, általában 5-10 darab cd-t pakolt a csomagba, ám kivételesen most csak egyet kaptunk. Talán lanyhult a vonzalma irántunk?...

Nem értem. Nem, és nem, és nem. Adott egy gitáros, Cseke Feri, akit tökéletes hangszertudása mellett olyan szintű kompozíciós készséggel áldott (vagy vert) meg a sors, amilyen csak a legnagyobbaknak adatik meg.