Interjú

A Flop zenekar neve számtalan feldolgozásest és még számtalanabb saját koncert után mindenkinek ismerősen csenghet, aki valaha is érdeklődve böngészte a fővárosi rock-klubok programkínálatát. Jómagam is sok alkalommal meggyőződhettem arról, hogy a srácok saját dalaiban és élő teljesítményében megvan az a szükséges plusz, amivel már évek óta kiléptek a nagy elődök árnyékából, eredményesen feszegetve a könnyebb besorolás végett gyakran rájuk tukmált grunge kategória határait.

Talán csak a death metal műfaj legnagyobb hívei tudják, hogy a német Fleshcrawl már ötödik albumánál tart. Év elején megjelent hipergyors As Blood Rains From The Sky… lemezük nehéz szülés eredménye volt, tele keserű és kellemetlen élménnyel.

Mint azt a minőségi death metal rajongói jól tudják, Bill Steer a Carcass szerencsétlenül végződött multikiadós próbálkozása után otthagyta a zenekart, majd nyomtalanul felszívódott, és bár hallhattunk pletykákat különböző stoner rock projectjeiről, a visszatérésre mégis öt hosszú évet kellett várnunk.

A világhálón keresztül sikerült becserkésznünk Stefan Weinerhall húrbűvészt a Falconer legénységéből, aki kurtán-furcsán ugyan, de azért válaszolgatott kérdéseinkre. Nyilvánvalóan nem a szavak embere. Mindenesetre ím, ennyit sikerült kiszednünk a zárkózott muzsikusból:

A kecskeméti Faces töretlenül kitart a hagyományos - Megadeth fémjelezte - jófajta metalnal, ami a mai divatorientált világban öngyilkos manővernek tűnik. Pedig zenéjük és zenészeik megérdemelnék a nagyobb figyelmet, mert pl. ilyen ötletes bőgőmunkát ritkán hallani ebben a műfajban.

Februárban fog megjelenni az Exodus új anyaga, a Tempo of the Damned. Ennek kapcsán hívott fel a legendás H-Team egyik tagja Gary Holt. A technika ördöge ugyan kicsit kifogott rajtam, de nagyon jó fej volt az öreg, és így minden probléma ellenére egy kellemes beszélgetés kerekedett ki végül.

Gary Holt, az Exodus alapító gitárosa láthatóan nagyon jó formában van fizikailag, és az esze is úgy vág, mint a borotva, ozzysan hibbant tekintetén és vigyorain azonban még akkor is nyomot hagyott az a végigdrogozott másfél évtized, ha legendás egykori gitártesójával, Rick Hunolttal ellentétben ő már évek óta teljesen tiszta.

Noha manapság erősebbek, mint valaha, az Exodus garantáltan megosztja majd rajongótáborát az október 28-án megjelenő Let There Be Blood lemezzel, ez ugyanis nem egy új dalokat rejtő kiadvány, hanem az überklasszikus 1985-ös debüt, a Bonded By Blood újrafelvett változata.

Kellemes meglepetésként ért az Everon Bridge című lemeze, melyet nyáron kaptam a kezeim közé. A csapatról elég keveset tudtam - talán csak a nevüket - de nem kellett sok idő ahhoz, hogy a szívembe zárjam a zenéjüket.

Ha azt mondom magyar progmetal, elsőre mindenki sóhajt egyet és a „régi szép időkre” gondolva elmélkedik egy sort. Ám egy ideje friss élet pumpálódott a műfajba, melynek egyik jeles képviselője az Everwood, akiket második lemezük megjelenése előtt kerestünk meg néhány kérdéssel.

Mindössze" két órába telt, míg egy rokonszenves szervező megszánt és a cateringből kilopva a svéd banda gitárnokát az orrom elé ültette - de megérte a várakozás. Beszélgetésünk meglehetősen spontán módon folyt, így nem is igazán interjú-hangulatúra sikeredett, mint inkább két olyan ember csevelyére, akik - mióta az eszüket tudják - a metallal kelnek és fekszenek...

Tom Englund és Henrik Danhage a Wigwamos koncert előtti beállást követően csüccsent le elénk pár kérdés erejéig. Miután kellően kicsodálkozták magukat azon, hogy pont Magyarországon bukkannak egy indiános-kovbojos klubra, a lovak közé csaptunk.

A legrosszabbra is felkészültem az Evergrey kapcsán, a zenekar ugyanis bennfentes információk szerint nem volt éppen a legjobb kedvében a Kultiplexben tartott koncert előtt, Tom S. Englund énekes/gitáros/agy és Fredrik Larsson, az interjú elkészítése óta a Hammerfallba visszaigazolt basszusgitáros azonban kifejezetten kedélyesen és laza hangulatban fogadtak minket, miután elfogyasztották a vacsorát. A zenéjük lehet, hogy szomorú és sötét, de hogy a fazonok igazi rock’n’roll partyarcok, az egészen biztos…

Lengyelországból leginkább a Vader híresült el, de azért ott is mozgolódnak a zenekarok rendesen, ráadásul nem is rosszak. A Metal Mind kiadó egy időben megbombázott minket néhány lengyel csapat cd-jével, azok közül az Enter Chaost kerestük meg kérdéseinkkel. A csapatból Marta, az énekes hölgy válaszolt.

Interjú Jari Mäenpää-val, az Ensiferum frontemberével.

Vannak akik az első lemezzel felfedezték maguknak az Engine-t, vannak akik csak a másodikkal. Én már az elsőnek behódoltam, így természetesen érdeklődve vártam merre lép tovább a kettes lemezzel a zenekar. Súlyosodtak, komorodtak. Persze ismét elvarázsoltak.

Ha valaki égető hiányát érezte a darkos/gótikus zenekaroknak, íme egy viszonylag új csapat - legalábbis szélesebb rétegeknek új -, akik egy haldokló világról írtak néhány dalt, és azt szépen meg is jelentették a Silverdust Recordsnál.

A black metal scene egyik vezető zenekara, a norvég Emperor idén nem sorlemezzel, hanem egy kiváló koncertalbummal örvendeztette meg rajongóit. Az új anyag kapcsán Samoth válaszolt kérdéseinkre.