Koncert

Ez az este is tipikusan az a történet, amikor „ha valaki egy éve mondta volna, hogy Szolnokon megnézem Kiefer Sutherlandet, pár nappal később meg Budapesten duplázik a Rammstein”, röhögtem volna egyet, hogy na persze. És akkor az utána lévő dús napokról ne is beszéljünk. Nos, hát igen, ha valakinek az elmúlt napokban elmeséltem, hogy megyek Szolnokra Kiefer Sutherland-koncertre, dupla kérdéssel bombáztak az ismerősök, hogy „hova?” és „kit?!”  Nem is csodálom, egyfelől Szolnok nem egy szokványos koncerthelyszín, és Kiefer Sutherlandről sem a vad rockkoncertek jutnak senki eszébe. De ugye jártunk már David Duchovny-koncert is pár évvel ezelőtt.

Nem tudom, de nem is akarom megkerülni a dolgot, ezért aztán úgy döntöttem, akkor ezzel nyitok: a Barba Negra Red Stage hangosításával alapvető problémák vannak. Már a kezdetektől fogva lehetett hallani ilyen-olyan gondokról a hellyel kapcsolatban (nehéz megközelíthetőség, parkolási anomáliák, infrastrukturális hiányosságok), amelyek egy része azonban adottság, más téren meg már jelenleg is jelentős javulás tapasztalható. Csak hát a lényeg, az a fránya hangzás valahogy nem akar fejlődni. És nyilván nem véletlen az sem, hogy éppen egyik legnagyobb kedvencem, a Clutch kapcsán böfögöm fel ezeket a sirámokat, de erről majd később. Az Illetékes Elvtársak felé csak annyit: ha csak én kárognék, semmi gond nem lenne, de ha mondjuk húsz emberből tizennyolc konstans jelleggel így tesz, akkor ott már csak kellene valamit csinálni, mert hosszú távon bizony megbosszulja magát a dolog – úgyhogy ne fikázásnak, hanem építő jellegű kritikának tessék felfogni ezt a bekezdést.

Nem árulok el nagy újdonságot, hogy számos koncertet láttam már – idén is –, de Tom Jonest színpadon látni mindig élmény, és ez az élmény idén olyannyira emlékezetesre sikerült, hogy bátran állítom: az év egyik legjobb élő eseményének lehettünk tanúi az MVM Dome-ban. Bár tavaly erősen bosszankodtam, amikor elmaradt ugyanez a fellépés, de valahogy úgy érzem, most még kerekebbnek bizonyult az élmény.