DVD kritika

Sok mindent lehet mondani a Dream Theaterre, de azt biztosan nem, hogy nem szolgálják ki alaposan a táborukat. Alig ért véget a legutóbbi Systematic Chaos lemezhez kapcsolt turnésorozat, máris itt van róla a komplett dokumentáció egy grandiózus dupla DVD formájában, ami a csapattól megszokott módon átfogó és bő lére eresztett.

Koncert dvd a német thrash vonal egyik legfontosabb zenekarától, a Destructiontól! Abszolút ideje volt, hisz az újjáalakulás óta 3 izmos albumot is összehozott már Schmier és csapata, ráadásul most ünneplik huszadik évfordulójukat! Szerencsére a megvalósítás is méltó az alkalomhoz, nagyon igényes kiadvánnyal van dolgunk.

Aki a thrash metalt szereti, annak a Death Angel egészen egyszerűen megkerülhetetlen. Ez a néhány mélynövésű filippínó srác annak idején komoly alapvetéseket tett le az asztalra, és hiába tartottak az újjáéledés előtt 13 év szünetet, a mostani teljesítményükön ez egy cseppet sem érződik, sőt. Kifejezetten jobbak, mint valaha.

A nyolcvanas évek menő hajbandái közül elég kevés bizonyult számomra maradandó zenének. A Skid Row és a Stryper pár alapvető lemezén kívül még talán a Cinderella munkássága képes máig értékes dolgokat felmutatni, csak a botrányosan gáz névtől kell eltekinteni. Megörültem ennek a DVD-nek, mivel a csapattól egy-két félig elcsípett klipen kívül semmi audiovizuális élmény nem gazdagított eddig.

Bár idén nem örvendeztetett meg minket a buffalói mészáros brigád új nagylemezzel – arra már csak pár hónapot kell várni –, mégsem telhetett el ez az év sem valami ízletes 'Corpse ínyencség nélkül. S íme, itt is ez a brutális, három DVD-s anyag, mely a banda húsz éves fennállását hivatott ünnepelni.

Jelen pillanatban mindenki (maga Bruce is) az új Maiden album bűvöletében él, legyünk hát egy kicsit formabontóak, és emlékezzünk meg arról a kiadványról, amely éppen arra volt hivatott a nyár folyamán, hogy kicsit megkönnyítse a maidenesek várakozását. Persze Dickinson szólómunkássága még véletlenül sem csupán afféle Maiden-pótlék, sőt, sokan többre is tartják a frontember saját munkáit, mint az anyabandával készített lemezeket.

Nagyjából 2002-ig az Annihilator egyike volt kedvenc bandáimnak. Jeff Waters eszelős riffelése, fifikás szólói, illetve ezer közül is azonnal felismerhető stílusa, na meg az olyan dalok, mint az Alison Hell, a W.T.Y.D., a Stonewall vagy épp a King of the Kill mind-mind egy kiemelkedő bandát mutattak, minek köszönhetően mindent ujjongva fogadtam, amin a klasszikus Annihilator logó volt látható.