Igényes kivitelezésű demó CD-vel debütál az öt lányból álló együttes, amelyben dobos poszton Mentsik Anita szerepel, ő már a 90-es évek pesti underground metal bulijain is nyomult különböző formációkban! Bemutatkozásnak megfelelő hosszúságú a felvétel és a hangzást is rendben találtam.
Szolnokon a Denevér Tehetségkutatón Bakó "kollégáék" már előkelő díjazásban részesítették a budapesti zenekart, ha jól emlékszem közel 80 résztvevőből 8. lett az Amnézia. Engem azért ez nem jogosít fel arra, hogy hanyatt essek tőlük.
Az Amadea 2003-ban indult, sőt, 2005-ben egyszer már fel is oszlatták magukat, a zenekar történetét pedig a még szintén 2005-ben lezajlott újjáalakulástól számítják a tagok, akik a mellékelt kép alapján szemtelenül fiataloknak tűnnek.
A 6 tagot számláló Altar Of Storms nem mindennapi vállalkozásra adta a fejét. Zenéjükben a műfajok olyan keverését prezentálják, amit itthon nem hallottam még. A black metalos károgás és durvulat után szinte heroikus énekdallam következik.
A jelenleg duóban vegetáló érdi zenekar demóin hangulatosan felépített egyelőre instrumentális muzsika hallható. Dallamhegyek sorakoznak egymás után, kész hangjegyorgia!
Az Algor Mortis 2000-ben alapította néhány középiskolás srác, majd tagokat cseréltek, kicsit meg is szűntek, végül új élet 2006-ban költözött beléjük, melynek eredménye ez a három számos demó.
Az Alcatraz demója megtestesíti mindazt, amit a magyar rock/metalzenéről tudni lehetett 1982-ben.
Szépséghiba, hogy a felvétel 2009-ben készült.
Nem tudom elhallgatni, mikor először megláttam a zenekar nevét, visszahőköltem, "te jó ég", majd ezer gondolat cikázott át rajtam, biztos valami trappolós, klisés zenét rejt a kazetta. Bocs!
2005. áprilisában készítette a tatabányai Agregator ezt a két számos "jelenléti" demót, bemutatandó, hol is tartanak mostanság. Bár ennek is már lassan egy éve.
A két dal sokkal könnyebben befogadható, mondhatni slágeresebb (még Dark Tranquillitysebb), mint a nehezen elkészült A semmi ágán című lemezük.
Ha aktualitását venném figyelembe a To Many, Peace Is demónak, akkor talán nem lenne ildomos írnom az After All 1997-es kazettájáról, de mivel a zenekartól egyelőre csak ezt a felvételt tudtuk beszerezni, minden érdeklődő kénytelen lesz beérni ezen anyag bemutatásával.
Már a kazetta külseje is ígéretes, amihez ha hozzápasszintom a szalagon hallható zenét, akkor nem kétséges, hogy a demók nirvánáját kapjuk kézhez. A gödöllői csapat olyan természetes eleganciával vegyíti az igazi tradicionális magyar népzenét a rockzenével, hogy az ámulatba ejtő.
Progresszív-power metalként határozta meg stílusát az Ad Astra. Harapósan indul az Újra Úton, témáiban hol a Dream Theater, hol korai Queensryche, sőt, nekem kissé a Lethal emléke is felsejlett.
Régi-új demó ez: az újdonságot az énekes jelenti, hiszen az előző felvétel óta sikerült új torokra szert tennie a csapatnak, ami valljuk be, nem is baj, sőt. A gyenge pont ott rejlett náluk. A zene eddig is tetszett, most sincs másképp: kicsit Nevermore-ízű power, ahogy azt korábban is elemeztük.
Merész vállalkozás a budapesti Electric! részéről zenéjüket kazettaalbumként megjelentetni. A csapat rock'n'rollos, punkos alapú muzsikája elsősorban motoros találkozókon, bulikon teremthet hangulatot. Vidám, slágeresbe hajló nóták sorjáznak a szalagon, a hiányosságok mellet azonban nem mehetek el, mivel itt már nem demóról van szó.
Cseh zenekar a láthatáron! Ráadásul nem is olyan rossz. Felettébb igényes, mind a kivitelezés, mind a zene, és a dalok megszólalására is adtak. Kellemes, gitárdallamokkal indul a 7 számos anyag. Ekkor még nem igazán sejthető, hogy mi vár az emberre, ha tovább hallgatja.
Úgy fest, Acélos Balage-zsal gyerekkorában rengeteg mesefilmet nézethettek meg a szülei, hősünk ugyanis rendesen rágyógyult a rajzfilmhősös zenekarnevekre. Először ugye ott volt a Fürgerókalábak, most meg Giovanni Gatto a Macskafogóból. És a humorherold punkos hülyülés helyére beérkezett a bunkóhárdkór. Abból a fajtából, amit például a Pro-Pain művelt, amikor még jó zenét csinált. Meg nyomokban rock n' rollt is tartalmaz a termék, olyan Lemmy-félét.
A német zenekarok - tisztelet a kivételnek - sosem voltak túl eredetiek, ezzel a rövidke szófüzérrel a lényeget szerintem már le is tudtam. A harmadik mini CD-je ez a csapatnak, saját bevallásuk szerint a fenti lemezcímben megnevezett műfajban.
Bármilyen meglepő is, egyáltalán nem valami kezdő csapat első szárnypróbálgatásairól adunk most hírt! A német Accuser (logójukban az "S" betűt paragrafus-jel helyettesíti, ha ez segít visszaemlékezni) a nyolcvanas években már elszántan nyomta a thrasht, és bár nem lett belőlük meghatározó jelentőségű banda, lelkesedésük jó darabig kitartott.
14. oldal / 14
