Demó

Istenkém... Bár minden demó így szólna, és minden demózó zenekar ilyen tehetséges lenne... Na jó, a hangzás vékonyka, de egyrészt a gitáros úr szobájában készült, másrészt viszont nagyon arányos, tiszta hangkép jellemzi (ami a zenekart dicséri, hiszen önnönmaguk hangmérnökei).

Egyáltalán nem friss anyag, de még mindig aktuális, ráadásul hozzánk csak mostanában jutott el. A fővárosi csapat ebben a felállásban 1999 szeptembere óta működik, a Scherzo (élénk ütemű zenedarab, rendszerint szonáták vagy szimfóniák egyes tételeit nevezik így) nevet valamivel később vették fel, és rövidesen nekiláttak az aktív koncertezésnek is.

A Scherzo nem pelyhes állú kissrácok gyülekezete, jó ideje zenélnek, no meg nem is tizenévesek. 2000-es demójukról anno mi is írtunk, most új életjelet küldtek magukról. Az eltelt időben megváltak énekesüktől, akit aztán a demó felvétele előtt visszavettek. Hm.

Ismét egy banda "szűkebb hazámból". A S.C.F.-nek ez az első demója zenéjük death/grindcore. Nekem a régebbi Carcasst juttatja eszembe, bár egyszerűbb felépítésűek a számok, mint az egykori brit zenekar esetében.

Büntető demócím. Mármint lepötyögni a billentyűzeten. Viszont a zene! Egy 20-as átlagéletkorral büszkélkedhető csapat olyan profi demóval örendeztetett meg, hogy idei kedvenc demómmá avanzsálódtak.

"Engedj utamra, gyilkos futamra!"-lehetne akár az egész anyag mottója is a Gyilkos futam című dal refrénje. Ezek a fiúk aztán nem vesztegetik az időt! Minden különösebb felvezetés nélkül fénysebességre kapcsolnak, és gondolatban visszarepítenek egészen a 80-as és 90-es évek fordulójáig, amikor a thrash metal uralma már kiteljesedett és olyan csapatok nyomultak tiszta erőből a hazai színtéren, mint az Undertaking, a Barbed Wire, a klasszikus demók egész sorát megalkotó Bedlam vagy éppen az első albumainak idejét élő Moby Dick. Először pont az Ugass kutya! illetve a Kegyetlen évek intenzív, nyaktörő tempókkal és váltásokkal teli számai jutottak eszembe a CD hallgatása közben.

A Megtorlás témáira még Smiciék Bűz van nótájának egyes sorait is gond nélkül rá lehet üvölteni... A gyűlöletteljes, vértől fröcsögő szövegeket tipikusnak nevezném. A nyers, bárdolatlan modorú megfogalmazás egy-két gyermetegebb sortól eltekintve nem gázos, ellenben az ének borzasztóan színtelen és erőltetett. A legkínosabb pillanatokat alighanem az Oldódik a méreg hozza, amikor a versszakok alatt mintha valami mondókát skandálna a szegény srác. (Igaz, thrash vokalista legyen a talpán, aki ilyen sebesség mellett is rendesen artikulálva és kellő gördülékenységgel vezeti elő a hosszú, tömény sorokat, pláne magyar nyelven!)

Tudja azonban mindezt a csapat is, mert cserére készül ezen a poszton a továbblépés érdekében. A sebességközpontú durvulás híveinek érdemes figyelni, mert könnyen lehet, hogy a következő demó már nagyot fog szakítani, addig viszont ez az öt tételes, bő negyedórás, Weisz "Kicsi" Laci hangmérnöki segédletével készült thrash villámtámadás is megteszi. Ha jól sejtem, Wackenben ott zúznak majd a Retorzio tagjai is az újjáalakult Dark Angel koncertjén (Náray "Hóhér" Gergely gitáros/dalszerző/szövegíró egészen biztosan)...

Ez a kétszámos demó – hogy a nevüket miért az Ölők halhatatlan klasszikusáról vették, az rejtély, mert nem thrashben utaznak. Hogy Arayáékhoz viszonyítsuk őket, az meg egyenesen isten(?)káromlás.

A Ramessesről nem mondható el, hogy túlságosan régóta léteznének, legalábbis ezzel a névvel és tagsággal nem. 2003 februárjában alakultak, némely Electric Wizard tagokból, akik azért híresek voltak nehezen emészthető zenéjükről.

Irgalmatlanul sikerült elkevernem a RAF II cd-jét (igaz, nem 2003, hanem csupán idén január óta, azért az is tetemes), igaz a slim tokos, borító és számcímek nélküli cd sem segített abban, hogy könnyen rátaláljak és érdeklődve hallgassam meg mit is rejt a korong.

A kaposvári Punk-tum kazettájára tényleg találó a punk rock kifejezés, lévén zenéjük a brutálisabb punk együttesek nyomdokain halad, gyors, durva, amire Scheer Viktor hangmérnök (Ektomorf, S.N.O.T.) még rápakolt egy jó adag súlyos hangzást.